„Hiszem, hogy Jézus Isten Fia és feltámadt a halálból, és így minden rendben van velem” – mondják ezt ma keresztények tömegei. De vajon tényleg hisznek, és tényleg rendben van velük minden? Érdemes közelebbről megvizsgálni a hit dolgát, mert sokan komoly tévedésben vannak, és jobb időben kiigazítani magunkat, minthogy valami visszafordíthatatlan és katasztrofális következménye legyen annak, ha valamit rosszul gondolunk.
Amikor valakinek elmagyarázzuk, hogy Jézus helyettünk halt meg, kifizette a bűneink árát, helyettesítő áldozat volt, ezért ha ezt a megváltást elfogadjuk, akkor Isten megbocsát nekünk, és már nem ítél el, emiatt nem megyünk a kárhozatra -, ezt a dolgot az értelmünkkel fel tudjuk fogni, meg tudjuk érteni és mivel jónak tűnik, el is tudjuk fogadni. És itt jön a megtévesztés, mert ezt sokan csak az értelmük szintjén fogadják el, de nem alakul ki igazi hit a szívükben, a szellemükben, és nem nyilvánul meg a cselekedeteikben.
Amikor a hitről beszélünk, akkor az mindig az Istenben való hitet jelenti, amikor tényleg Istenként hiszünk Benne, de nem csak a létezésében, hanem mindenben, amit mond nekünk. És ha hiszünk Benne és a szavában, akkor azokhoz igazítjuk az életünket. A hit egy belső késztető erő lesz arra, hogy aszerint cselekedjünk, amint azt Ő mondja nekünk.
Vegyünk egy példát. Mondjuk, hogy egy barátoddal kimész a lóversenyre, és azt mondja neked, van egy 100%-os biztos tippje az egyik lóra, mert ismeri az edzéseredményeit, és kimagaslik a többiek közül. Akkor te azt mondod neki: - „Hiszek benned, elmegyek, és fogadok erre a lóra egy nagyobb összeggel.” Tudod, hogy a barátod bennfentes, és annyira megbízol benne, hogy kételkedés nélkül megfogadod a tanácsát, és az útmutatása szerint fogsz cselekedni. Tehát azt mondod, hiszel benne, és aszerint fogsz cselekedni, ahogy mondta neked.
Itt van még egy nagyon fontos dolog! Amikor hiszel a barátodnak, akkor nem kezded el leellenőrizni, hogy valóban úgy van-e, ahogy mondta, nem kezded el az előző versenyeredményeket vizsgálgatni, nem kezdesz számolgatni, következtetni, hogy mennyi az esélyed, nem gondolkodsz arról, hogy mennyit fogsz veszíteni, ha nem nyersz, hanem egyszerűen kizársz minden más lehetőséget, és elfogadod azt, amit mondott. Tehát nem az értelmed szintjén akarsz dönteni, hanem a bizalom szintjén.
A Biblia Ábrahámot mutatja be nekünk, mint a hit igazi atyját. Nézzük meg az ő példáját. Menjünk Jakab levelében a 2. fejezethez. Jak.2:14 „Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy van hite, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy üdvözítheti-e őt a hit?” Tehát az üdvösség is kérdéses, ha nincs a hitnek cselekedete. Jak.2:17 „Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, meghalt önmagában.” Tehát nem beszélhetünk hitről, ha nem tükrözik azt a cselekedeteink. Ez olyan lenne, mintha a barátomnak azt mondanám a lóversenyen, hiszek neked, a tippednek, de mégsem mennék el fogadást kötni a lóra.
Jak.2:21-23 „Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetek által igazult-e meg, amikor felvitte Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit; és beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és ez megigazulására szolgált, és Isten barátjának neveztetett.” Tehát Ábrahám azonnal és teljesen elhitte, amit Isten mondott neki, és ez arra késztette, hogy azt meg is cselekedje. Nem kezdte megvizsgálni az elméjével, hogy van-e ennek értelme, nem kezdte felsorolni az ellenérveit, hogy azt mondja a józan ész, ha Isten ajándékozott meg ezzel a gyermekkel, csak nem akarja most elvenni…
Ábrahám egyszerűen hitt Istennek, és úgy cselekedett, ahogy Ő mondta neki. Zsid.11:19 „Úgy gondolkozván, hogy Isten a halálból is képes feltámasztani fiát, ezért vissza is kapta őt...” Ez a 100%-os bizalom, a hit Isten szavában. 1Móz.22:5 „És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.” Tehát nem volt benne kétely, hogy Izsákkal együtt fognak visszatérni az áldozati oltártól. Mert hitt Isten előzőleg tett ígéretében az 1Móz.15:4-6 szerint: „És ímé szóla az Úr őhozzá, mondván: … aki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd. És kivitte őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; és monda néki: Így lészen a te magod. És hitt az Úrnak, és tulajdoníttaték az őnéki megigazulásul.”
A hit egy szívbéli, szellemi állapot. Ennek ellentéte a hitetlenség, ami szintén egy szellemi állapot. Maga a hitetlenség az egyedüli bűn Isten szemében, és aki nem hisz, az a bűnös. A cselekedetei tükrözni fogják a hitetlenségét és bűnösségét. Ádám és Éva nem hitte el Istennek, hogy ha esznek a jó és gonosz tudásának fájáról, akkor meghalnak. Ezután a cselekedetük tükrözte a hitetlenségüket, vagyis hogy bűnössé váltak, így elkülönültek Istentől, és halottá váltak a szellemükben. Ábrahám viszont hitt Istennek, ezért megváltozott a szellemi állapota, már nem volt bűnös, hanem valóságosan megigazult a szellemében, vagyis igazzá lett Isten szemében is.
Vessünk még egy pillantást Ádámra és Évára. Isten megtiltotta nekik, hogy egyenek arról a fáról, vagy adott nekik egy jó tanácsot, mert nem akarta, hogy meghaljanak? Rajtunk múlik, hogy Isten szavát törvényként, parancsolatként és teherként vesszük, vagy olyan útmutatásnak, amivel az Úr jót akar nekünk, segíteni akar rajtunk, esetleg meg akar menekíteni valamilyen veszedelemtől.
Például venni szeretnénk eperfagyit, de az Úr szól, hogy ne vegyél. Te elkezdhetsz Vele vitatkozni, hogy ne tiltsa már meg neked még azt is, hogy olyan fagyit egyél, amilyet csak akarsz. De meg is bízhatsz Benne 100%-ig, hogy Ő tudja, mi neked a legjobb. Aztán kiderül, hogy az eperfagyiban szalmonella volt, és csak megóvott téged a fertőzéstől. Ez ki se derült volna a vásárláskor, és nem is kellett tudnod róla, csak egyszerűen bízni a szavában és hitben megcselekedni, amit Isten mondott neked, hogy ne egyél belőle.
Ádám és Éva azon a gyümölcsevésen kívül mindenben hittek és engedelmeskedtek Istennek. Tehát egyetlen kis dolog volt, amiben nem hittek, de már ez is az igazságuk elvesztéséhez vezetett. Ma viszont keresztények tömegei mondják, hogy hisznek Istenben, aztán semmit sem úgy tesznek, ahogy azt az Úr mondta nekik. Mert a cselekedeteik tükrözik a hitbéli állapotukat. Valójában mégsem hisznek Istenben, mert a cselekedeteik az ellenkezőjét tükrözik.
És nem arról van szó, hogy egy-két dolgot eltéveszt valaki, mert akkor a lelkiismerete megszólal, és egyből ki akarná javítani, hogy a cselekedete összhangba kerülhessen Isten akaratával. Inkább arról beszélünk, hogy ezeket a látszat hívőket nem is érdekli, hogy mi az Úr akarata, nincs meg bennük a belső késztetés, hogy megismerjék azt, és engedelmesek legyenek. Sajnos nem látják, hogy ennek súlyos következményei lesznek. Sőt, ahogy olvashatjuk a 2Tim.4:3-4-ben: „Mert lesz idő, mikor az egészséges tanítást el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; És az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez odafordulnak.”
Valódi megtérésre és valódi hitre van szükségünk. A hit Isten szellemi ajándéka, és az Ő szava a hit a forrása. Vagyis ha nem csak az elménkkel akarjuk megérteni Isten dolgait, hanem valóban meg akarjuk ismerni Őt, valóban úgy figyelünk a szavára, az Igéjére, mintha Ő közvetlen szólna hozzánk, akkor be tudjuk fogadni szavával együtt a hitet is a szívünkbe, a szellemünkbe. És ez a szellemi állapot már valódi hitből fakadó cselekedeteket is hoz majd az életünkbe. Ettől kezdődően Isten szavának keresése és megcselekedése kerül életünkben az első helyre.
Így majd bátran állhatunk az Úr elé azon a napon, mert Ő ezt mondta: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem mindenki, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a menny királyságába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Mát.7:16-21)
St.George