Először is tisztázni kell, mi is az a gyülekezetbe járás, illetve mit értünk gyülekezeten. Az évszázadok során kialakult egy hagyományos templomba járás, amikor maga az egyház egy intézménnyé vált, és ebben a formában különböző rendezvényeket tart. Lehet ez mise, istentisztelet, gyülekezeti alkalom, és a keresztények meglátogatják ezeket az eseményeket, igénybe vesznek egyházi szolgáltatásokat. Maga a keresztény intézmény hívők nélkül is működik, van vezetősége, vannak fizetett alkalmazottai, iskolákat üzemeltet, hittan órákon oktat és olyan szertartásokat tart, ahol nem kell a résztvevőknek valódi hívőknek lenni, legfeljebb az adott egyházhoz kell tartozniuk. Szélsőséges esetekben egy-egy szertartást hívők nélkül is megtarthatnak, mivel az benne van a meghirdetett működési programjukban.
A keresztények a kialakult helyzetben elidegenültek az egyháztól, mivel az intézményként tőlük függetlenül is működik. Ez látható a történelmi egyházaknál is, de az újonnan alakuló kisebb gyülekezeteknél is, és utóbbiaknál a gyülekezetbe járás hasonlítani fog egy templomi istentiszteleten való részvételhez. Ekkor a gyülekezetbe járás nem lesz más, mint egy egyház vagy gyülekezet által szervezett rendezvényen való részvétel. Ha valaki így kérdezi meg, hogy kell-e ilyen rendezvényeken - mint istentisztelet, mise, gyülekezeti alkalom -, részt venni, akkor rosszul teszi fel a kérdést. Vizsgáljuk meg a felvetést Isten szemszögéből.
Először is mit mond az Úr a gyülekezetekről, egyházakról? A Biblia szerint Istennek egy gyülekezete van, és minden Krisztusban hívő beletartozik. Krisztus testének nevezi, amit fordíthatunk Krisztus testületének is, amiben mindenki Krisztust képviseli. A gyülekezet szó az eredeti görögben az ’eklézsia’ (), ami kihívottakat jelent, akik ebből a világból ki lettek hívva, és a hívásra válaszolva átkerültek Isten országába. Az eredeti Károli Biblia anyaszentegyháznak fordította, de ugyanarról van szó. (Efez.1:22-23) Tehát a teljes gyülekezeti test a Krisztusban hívő emberek összességét jelenti. Ezen belül vannak a különböző helyi közösségek, mint amit láthatunk a Bibliában, mint pl. az efezusi, a rómabeli, kolossei stb. gyülekezetek.
Ezek a gyülekezetek nem egy egyházi intézménynek a fiókrészlegei, hanem az egy helyen lakó hívők közösségei voltak. Ezek a helyi gyülekezetek egy felsőbb vezetéstől is, és egymástól is függetlenül működtek, mondhatni, a Szent Szellem vezetésében voltak. Természetesen minden gyülekezetben voltak régebbi, tapasztaltabb hívők, akiket véneknek neveztek, és kialakult idővel egy szolgálói csoport is, amint a Szent Szellem kiosztotta a szolgálati ajándékokat azoknak, akik szellemükben felnövekedtek és megfelelő odaszánást mutattak. (Efez.4:11-14) Minden megtért új hívő bekerült a kihívottak helyi gyülekezeti közösségébe, és bekapcsolódott annak életébe. Már nem ehhez a jelenvaló világhoz tartoztak, hanem Isten Királyságához.
Isten mindenkinek meghatározza a gyülekezeti testen belül a helyét. Az 1. Korinthusi levél 12. fejezete írja le Krisztus gyülekezeti testének a felépítését és a Szent Szellem általi működését. 1Kor.12:18„Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, amint akarta.” Tehát nem mi választjuk meg a gyülekezeti helyünket, hanem az Úr helyez el bennünket oda, ahol eltervezte a növekedésünket és a szolgálatunkat. Efez.4:15-16 „Hanem az igazságot szólván szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban; Akiből az egész Test, szép renddel egyberakva és egybeszerkesztve az Ő segítségének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a Testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben.” Tehát látjuk, hogy nemcsak elhelyez bennünket Isten egy gyülekezetbe, hanem szellemi kapcsokkal össze is köt ott bennünket másokkal, és feladatot is kapunk, mert mindenkinek megvan a maga munkálkodása is, amivel segít a többi hívő felnövekedésében. Láthatjuk, hogy a gyülekezet nem egy intézmény, hanem olyan hívők közössége, akiket az Úr összekapcsolt és megbízott azzal, hogy segítsék is egymást.
Amikor azt a kérdést tesszük fel, hogy kell-e gyülekezetbe járnunk, láthatjuk, hogy nem erről van szó. A kérdés az, hogy megértettük-e, hogy az Isten által elrendelt gyülekezeti közösséghez kell tartoznunk, és oda aktív tagként be kell épülnünk. (1Pét.2:5) Nem mi határozzuk meg, hova tartozunk és hova járunk, hanem oda megyünk, ahová Isten elhelyezett bennünket. Ez nem függ attól, hogy tetszik-e nekünk az a hely, tetszenek-e azok az emberek, akik abba a közösségbe tartoznak, mert ha Isten oda helyezett, akkor oda tartozunk, és ott van feladatunk. Ráadásul a mi fejlődésünk is ott fog megvalósulni, és az Úr pontosan tudja, kikkel kell összekötnie bennünket, akik segíteni fogják a mi növekedésünket. Pl. ha egy elviselhetetlen emberrel kell közösségben lennünk, akkor az segíteni fog megtanulni az isteni szeretetben járást. (Efez.4:1-3)
Amikor Isten akarata szerint aktív hívőként beépülünk egy helyi gyülekezeti testbe, akkor nem lesz kérdés, hogy járjunk-e gyülekezetbe. Nekem helyem és feladatom van ebben a közösségben, és miattam és általam vannak gyülekezeti alkalmaink. Ha valóban hiszek Istenben és Krisztusban, akkor minden utasításának engedelmeskedni fogok, és mindig ott leszek, ahová Ő küld, illetve elhelyez engem. Tehát miért járok a gyülekezetbe és veszek részt gyülekezeti alkalmakon? Mert ez Isten akarata, és én nem fogok lázadni az akarata ellenében! Megvan az elrendelt helyem és a kijelölt feladatom, és azt el is fogom végezni, hogy Jézus majd ezzel fogadjon: „Jól vagyon jó és hű szolgám, menj be a te Urad örömébe!”