A korai egyház hite valódi volt. Az Ap.Csel. 3-ban, az Ékes kapunál Péter azt mondta:
„És az Ő neve erősítette meg ezt, akit láttok és ismertek; az Ő nevében való hit által; és a hit, mely Őáltala van, adta néki ezt az épséget mindnyájatok szemeláttára.” (Ap.Csel.3:16)
Az Ap.Csel. 6-ban, amikor a tanítványok kiválasztottak hét férfiút, hogy irányítsák a napi ételosztást a nélkülözők között, ezt olvassuk:
„…és kiválaszták Istvánt, ki hittel és Szent Szellemmel teljes férfiú volt…” (Ap.Csel.6:5)
Ő nem híres, nemzetközileg ismert prédikátor volt, csak egy fickó, aki ideje zömét azzal töltötte, hogy a város szűkölködőinek élelmet készítsen. Mellékesen mégis hatékonyan harcolt az ördög ellen.
„István pedig teljes lévén hittel és erővel, nagy csodákat és jeleket cselekszik vala a nép között.” (Ap.Csel.6:8)
Sok hatalmas dolgot és csodát tett, de ezt senki nem tekintette rendkívüli eseménynek, mert az egész gyülekezet ilyen volt. Fülöp diakónus volt. Elment Szamáriába, megevangelizálta Szíriát, és mindenkit lenyűgözött a jelekkel és csodákkal. Volt valami abban a nemzedékben, ami nálunk még nem állt helyre.
Az Efezusi levelet azért írta Pál, hogy felkészítse az efezusi gyülekezetet a hevesebb csaták napjaira. A 6. részig viszont csak az első öt részben leírt előkészítésen át juthatunk el. Erősek sem lehetünk testületileg, amíg egyénileg nem vagyunk erősek.
A Józsué 23:10-ben az áll:
„Egy férfiú közületek elűz ezret, mert az Úr, a ti Istenetek az, aki harcol érettetek, amiképpen megmondta néktek.” (Józs.23:10)
Erősnek kell lennünk egyénileg, mert a testületi erőnket mindig csökkenti a csapat leggyengébb tagja. A testületi hit az egyéni hit megsokszorozódása. Egyénileg neked és nekem meg kell tanulnunk megszalasztani ezret, hogy legyen megsokszorozni valónk, amikor összejövünk. Ha olyan emberek fognak össze, akik semmit nem szalasztanak meg, a nulla százszorosa is nulla lesz. Az összefogás semmivel sem teszi erősebbé azt, akinek semmije nincs.
Szükséges egyénileg erősnek lennünk, de a cél nem egyedül röpködő szuperemberek kifejlesztése. Az egyéni erő fő célja az, amit együtt megtehetünk, amikor összejövünk, mint Krisztus Teste. Ezen van a hangsúly. Dávid hősei egyedül is hihetetlen tetteket tudtak végrehajtani, de hajlandók voltak lemondani egyéni terveikről azért, hogy az Úr hatalmas seregévé egyesüljenek.
A 3Mózes 26-ban Isten mindenféle ígéretet ad az izraelitáknak, de a 3. versben látjuk, mi a feltétele az ígéretek megvalósulásának. Isten azt mondta:
„Ha az én rendeléseim szerint jártok, és az én parancsolataimat megtartjátok, és azokat cselekszitek, akkor…” (3Móz.26:3-4)
Ezután Isten felsorolja az áldásokat, amelyek akkor szállnak a zsidókra, ha közösségileg az Ő rendelései szerint járnak, és megtartják a parancsolatait. A 7. versben megígéri az Úr:
„Sőt elűzitek ellenségeiteket, és elhullanak előttetek fegyver által. És közületek öten százat elűznek, és közületek százan elűznek tízezret, és elhullanak előttetek a ti ellenségeitek fegyver által. És hozzátok fordulok, és megszaporítlak titeket, és megsokasítlak titeket és szövetségemet megerősítem veletek.” (3Móz.26:7-9)
Az egyház valójában testületileg erős. A hit nemes harca nem magányos farkasoknak való, akik elmennek, és egyedül tesznek dolgokat. Az ilyesmi nem fér bele Isten elképzeléseibe arról, hogy Krisztus testének hogyan kell harcolnia. Ha egyénileg erősek vagyunk, akkor képesek vagyunk megsokszorozni ezt az erőt, amikor összejövünk. Öten együtt százat futamítunk meg, százan pedig tízezret. Az erőnk hatványozva növekszik, amikor egységben és testületi engedelmességgel összejövünk.
A testületi hit kifejlesztése nem egyetlen ember kötelessége. Ha én, egyénileg hitben élek, de egy hitetlenséggel teli gyülekezetben vagyok, a hitem sosem fog győzedelmeskedni a test hitetlensége fölött. Közös felelősségünk, hogy hitre jussunk. A korai egyházban, amikor az apostolok kimentek szolgálni, nem csak az egyéni szellemi szintjük miatt követték őket hatalmas jelek és csodák, hanem a mögöttük álló gyülekezet minősége miatt is. Az apostolok az egész test hitének a kifejeződéseként működtek. Ha az egyik mutatóujjam nagyon erős lenne, de a testem többi részét izomsorvadás emésztené, mire lennék képes valójában? Tudnám hajtogatni a hatalmas ujjamat, de mit érnék vele? Ha viszont ez az izmos ujj egy izmos test része, akkor ez az egész test nagy tetteket, erőteljes dolgokat tud megvalósítani.
Közös felelősségünk, hogy hitre jussunk. Közös kötelességünk, hogy átmenjünk a tűzön, és a túloldalon a hit többszáz hatalmas aranypajzsával jöjjünk ki. Bármit is hoz ellenünk a sátán, nekünk még támadóbban kell visszavágnunk, felvéve mindenekelőtt a hit pajzsát, amivel az ördög minden tüzes nyilát kiolthatjuk. (Efez.6:16)