KRISZTUS SZERETETE EGYHÁZ ISTEN FIAINAK GYÜLEKEZETE KECSKEMÉT

Nem találom a daganatot! – szólt a doktornő –


Tanúbizonyságok - Nem találom a daganatot 2009. október 03-án, szombaton véletlenül észrevettemvalamit a nyelvemen, aminek nem kellett volna ott lenni, és ettől fulladtam is. Hétfőn beutaltak a gégészetre, kedden már le is vették a szövettant, amit vizsgálatra küldtek. Ekkor eltávolították a kiálló részt, de a vizsgálatokon felfedezett, nyelven belüli, 2-3 cm-es, tapintható csomóhoz nem nyúltak.
Én egyáltalán nem foglalkoztam vele, hogy valami bajom van,az Úrban bíztam, közben felvidítottam betegtársaimat. Csütörtökön hazaengedtek, és péntek hajnalban félálomban volt egy látomásom.Arról szólt, hogy egy gyülekezeti helyre mentem és leültünk egy asztal köré sok ismerőssel a pesti gyülekezetből is.
Ekkor valaki megszólalt: „Jön az előadó!” „Ki lesz az?” – kérdeztem. Azt felelték, hogy az változó: van úgy, hogy katolikus, máskor meg negatívusz [tagadó – szerk.]. Ezt a szót eddig nem is hallottam. Azt mondtam: „Én ezen nem akarok részt venni!”, és ki akartam menni a helységből, de nem tudtam. Ekkor hívtam segítségül Jézus nevét, és egy olyat tapasztaltam – mint sokszor a filmekben –, hogy minden hullámzott körülöttem, és ez a hullámzás Jézus nevére kettévált, mint Mózesnek a tenger, így tudtam kijutni. Folyamatosan Jézus nevét hívtam segítségül, majd rohanva az utcán elbújtam egy épület mögé. „Jézus nevében takarodj!” – kiáltottam, és azt láttam, hogy egy fényben egy fekete folt elkezd tőlem távolodni. Minél messzebb volt, annál nagyobbnak látszott, és a gonosz képe rajzolódott ki benne. Ekkor felébredtem és olyan érzésem volt, mint ha több száz kilós súly esett volna le a mellkasomról. Még ekkor sem foglalkoztam azzal, mi a bajom. Délelőtt elmentem a háziorvoshoz, megkérdeztem:
– Doktornő, maga szerint mi a bajom?
– Ez daganat. Vagy jó-, vagy rosszindulatú!
– Nekem ilyen nem lehet!
– Már pedig ez az! – válaszolta.
– Nem létezik
– Irigylem az optimizmusát.
Hazaérkeztem, de nem tudom, hogyan, mert a félelem eluralkodott rajtam. Itthon dicséreteket hallgattam, imádkoztam, sírtam, táncoltam…szintemagamon kívül voltam, de túltettem magam rajta. Szombaton felmentünk a budapesti imakörbe is, ahol Jim pásztorunk szavai megerősítettek hitemben a Jézus nevében lévő hatalmunkat illetően. Ekkor elsírtam magam, és azt mondtam: „Köszönöm Uram, meggyógyultam!” Rá két hétre megjött a szövettani eredmény: jóindulatú volt.
Megvizsgált a főorvosasszony.
– Úgy érzem kisebb lett a daganat – mondtam én.
– Jó, jó, de én nem találom! – felelte.
Felugrottam a székből, és kiáltoztam:
– Dicsőség az Úrnak! Ezért imádkoztam!
– mire a doktornő megszeppent.
Hála Istennek, azóta eltelt több mint két év.
Mindezek előtt, az újjászületésem napján eltűnt egy 30 éves gerincfájdalmam, amikor Jim Sanders evangelizált Kecskeméten. Egyszer karcolás nélkül megúsztam egy frontális ütközést, melyben a másik félnek nem maradt egy ép csontja sem, de dicsőség az Úrnak: túlélte ő is.
Köszönöm Uram, hogy gyermeked lehetek, és hogy mindig vigyázol rám! Minden szombaton a kecskeméti gyülekezetben dicsérjük az Urat egész családommal! Kövecses Antal, Kerekegyháza (A teljes kórtörténetet bizonyító leletek a szerkesztőségben megtekinthetők.)
Forrás: Örömhíradó




« VISSZALÉPÉS: tanúbizonyságok

IstenFiai.hu | Oldaltérkép