Kezdőoldal

Ez egy nagyon valóságos álom volt. Egy apartmanban tartózkodtam egy nagy városban és sok ember volt körülöttem. A tv-adás ment a háttérben, amikor hirtelen megszakították a programot egy friss hírrel – ’HÁBORÚBAN VAGYUNK’. Ezek a szavak voltak a képernyőn – ’HÁBORÚBAN VAGYUNK’. Ezután a bemondó elkezdett beszélni. Átkapcsoltunk egy másik csatornára és ugyanezek a szavak voltak ott is. Minden csatornán ugyanaz a felirat volt. ’HÁBORÚBAN VAGYUNK.’ ’HÁBORÚBAN VAGYUNK.’ ’HÁBORÚBAN VAGYUNK.’ Két pillanattal később hangos sziréna kezdett el vijjogni az egész város felett. Mielőtt reagálni tudtunk volna, két hatalmas bomba tört át az apartman falain.

Amikor ez megtörtént, minden átváltott lassított felvételre. Ebben a lassított felvételben láttam a két bombát röpülni magam előtt keresztül a szobán, ahol tartózkodtunk. A falakon keresztül repültek be a szobába, és utána kirepültek hátul az ablakon. Üveg, füst és minden, ami a szobában volt, ott repült körülöttünk. Azután, hogy a bombák kiröpültek az ablakon, folytatták útjukat a mellettünk lévő épületbe, ahol felrobbantak, elpusztítva mindent, ami ott volt. Ezután a lassított felvételnek vége lett és én ott álltam a füstben és a porban. Teljes zűrzavar volt, és mindenkit, aki a szobában volt, sokkoltak az események.

Pánik és félelem áradt szét. Kirohantam az utcára és azt láttam, hogy bombák hullanak szerteszét az egész városban. Mindenütt robbanásokat és füstölgést láttam. Annyira irreális volt ott állni és látni ezeket. Olyan volt, mintha egy háborús filmet néznék, de ez nem egy filmvetítés volt. Ez a háború valóságos volt és én benne voltam. Azok a szavak a tv-ből, hogy ’HÁBORÚBAN VAGYUNK’, teljesen valóságosak voltak.

Fölnéztem, hogy lássam, merről érkezik majd a legközelebbi bomba, és megpróbáltam megbizonyosodni arról, hogy én is és a többiek is biztonságban vannak azoktól. Körbefutottam az épületet a túlsó oldaláig, és amit ott láttam az annyira bizarr volt. Az épület másik oldalán az emberek nevetgélve sétálgattak. Néhányan a fűben ülve piknikeztek. Mások sportoltak, játszottak, szórakoztak, figyelmen kívül hagyva, mi történik. Láttam néhány nagyszülőt játszani az unokáikkal. Nevetgéltek és valamiféle játék puskákkal játszadoztak. Úgy tűnt, mintha épp akkor jöttek volna egy vidámparkból, és még mindig az ott kapott játék fegyverekkel játszottak volna, és fogalmuk sem volt arról, hogy egy nagy háború közepén vannak és bombák hullanak mindenütt a térségben.

De hogyan? Hogyan lehetséges, hogy nem vesznek észre semmit? Teljesen ledöbbentett, amint ezt láttam. Igen, miközben hallottam a szirénákat és a robbanásokat mindenütt, addig ők a saját kis világukban voltak, teljesen megvakultak azokra a dolgokra, amik valóságosan történtek körülöttük.

Odarohantam hozzájuk és elkezdtem az arcukba ordítani, megragadva a vállukat elkezdtem rázni őket. Megpróbáltam felébreszteni őket. Olyan volt, mintha transzban lettek volna. ’Ébredjetek! Ébredjetek! Mi van veletek? Nem látjátok, mi folyik itt? HÁBORÚBAN VAGYUNK! Nem látjátok, hogy bombák hullanak körülöttetek? Vakok vagytok? Mi folyik itt?’
Meg voltam döbbenve, frusztrált, csalódott, mérges és szomorú is voltam egy időben, nem értve, mi megy végbe. Miért voltak olyan vakok arra, ami történik. Hogy lehettek ott, a saját kis világukban, figyelmen kívül hagyva a háborút, ami körülöttük folyt?
Az ok, ami miatt szomorú voltam, az volt, hogy valamiképpen tudtam, ez biztos halált jelent számukra. Igen, teljesen biztos voltam, hogy meg fognak halni ebben a háborúban, mert nem látják, mi történik.

Ezután hallottam, ahogy Isten szólt hozzám. Azt mondta, ’HÁBORÚBAN VAGYUNK. HÁBORÚBAN VAGYUNK. Amit most látsz itt, az történik jelenleg a szellemi világban, és elkezd megnyilvánulni a fizikai világban is. A bombák már hullanak, és ez folyik mindenütt. De az Én embereim nem látják ezt, és emiatt meg fognak halni.’
Ezután felébredtem.

Ez egy nagyon valóságos álom volt, és könyörgöm, ébredj fel! A háború már elkezdődött, és itt az ideje felébredni. A Nagy Háború elkezdődött, és azok, akik vakok és ezt nem látják, meg fognak halni.

Itt az ideje, hogy keressük Istent, és vegyük komolyan az életünket, és azt, hogy hogyan élünk! Ez nem a mulatság ideje. Ne gondold azt, hogy ennek semmi köze hozzád. Mindennek köze van hozzád. Fel kell ébrednünk és úgy keresni Istent, mint még soha ezelőtt! Istenem, imádkozom, hogy a szemeink és a füleink legyenek nyitva, és a körülöttünk élők szemei és fülei is legyenek nyitva, mielőtt még túl késő lenne! HÁBORÚBAN VAGY, és a bombák már hullanak mindenfelé!!

2020. június 3.

Torben Sondergaard evangélista